Menstruációs ciklus:
A női ivarszervek működése ritmusos, ez a menstruációs ciklus. Hossza átlagosan 28 nap.
A ciklus kezdetén megindul a petesejt érése és a tüszőhám fejlődése. A petesejt befejezi a számfelező osztódást, a tüszők hámrétege pedig megvastagodik, és hormontermelő szervvé alakul. A tüsző belsejében folyadék halmozódik fel, majd a ciklus 14. napján az érett tüsző felreped, és a folyadék a petesejtet kisodorja a petevezetékbe. Ez a lépés a tüszőrepedés, az ovuláció. A kilökődött petesejtet a petevezeték csillói a méh felé görgetik. A tüszőben visszamaradt hámsejtek osztódni kezdenek, egyre inkább kitöltik a tüsző üregét. Így jön létre a sárgatest, ami a tüszők hámsejtjeihez hasonlóan hormonokat termel. Továbbra is termeli a tüszőhormont, emellett megkezdi a sárgatesthormon termelését is. A sárgatest további sorsa attól függ, hogy a petesejt megtermékenyül, vagy sem. Megtermékenyülés esetén a sárgatest tovább fejlődik, és fenntartja a terhességet. Ha nem történik megtermékenyítés, a sárgatest összezsugorodik, elsorvad, és a petefészekben egy új ciklus kezdődhet. A petefészek működése az agyalapi mirigy szabályozása alatt áll. A tüszőéréssel párhuzamosan változik a méh belső felszínét borító nyálkahártya szerkezete is. A tüszőrepedés előtt termelődő tüszőhormonok hatására a méhfal belső rétege, a méhnyálkahártya megvastagodik. A sárgatesthormon hatására a méhnyálkahártya tovább vastagodik, erek és mirigyek nőnek bele. Olyan állapotba kerül, amely alkalmas a megtermékenyített petesejtből fejlődő utód befogadására és táplálására. Megtermékenyítés hiányában a sárgatest elsorvad, hormontermelése csökken, majd megszűnik. Hormonok hiányában a méhnyálkahártya sem tud fennmaradni. Felső rétege vérzés kíséretében leválik, és a hüvelyen keresztül ürül. Ez a havivérzés, a menstruáció, amely átlagosan 5 napig tart. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a petefészek és a méhnyálkahártya minden ciklusban felkészül a megtermékenyítésre és a kialakuló utód táplálására. Ha nem történik megtermékenyítés, a rendszer alapállapotba áll, és a folyamat kezdődik elölről.
PCOS:
Policisztás ovárium szindróma, ami elsősorban a petefészek betegsége, de több szervet is érinthet. A betegség úgy alakul ki, hogy a petefészken egy vastag, kéregszerű bevonat keletkezik, ami megakadályozza az érett petesejt kilökődését, megérését. A meg nem repedt tüszők maradványaiból alakulnak ki a folyadékkal teli ciszták. Ez a női szervezet hormonális betegsége, ami a férfi nemi hormon (androgén) túlsúlyából ered.
Tünetei:
- fokozott szőrnövekedés, a mellkason, arcon is akár
- erősen pattanásos bőr
- túlsúly
- rendszertelen menstruáció
- emelkedett inzulinszint a vérben
- cukor és anyagcsere zavarok
- inzulinrezisztencia
- cukorbetegség
- hajhullás, férfias kopaszodás
- meddőség
Kezelése:
- gyógyszerekkel, a hormonszintet normalizálják
- életmód váltás, megfelelő étrend, mozgás
- petefészek kéreg bemetszése
Endometriózis:
Endometriózisról akkor beszélünk, amikor a méh nyálkahártyája a méhen kívül máshol is megtalálható a szervezetben. Számos kellemetlen panasz mellett a meddőség egyik gyakori oka is lehet. Az endometriózisban a méhet bélelő szövettípus (az endometrium) a méhen kívül, leggyakrabban a petefészkekben vagy a kismedencét bélelő szövetekben (hashártyában), ritkábban a méhfalban ágyazódik be. Ritkán az endometrium a kismedencét is elhagyhatja (endometriózist találtak már ízületben, csontban, tüdőben, agyban). A szokásos menstruációs ciklus során a méhnyálkahártya a nemi hormonok hatására megvastagodik, és felkészül egy lehetséges terhesség befogadására. Ha nem alakul ki terhesség, csökken a hormonszint, emiatt a méh megvastagodott nyálkahártyája lelökődik. A folyamat során a nyálkahártya a hüvelyen keresztül, vérzés kíséretében havonta távozik.
Amikor méhnyálkahártya (endometriális) szövet kerül a méhen kívülre, akkor - hasonlóan a méhben található hormonérzékeny nyálkahártyához - havonta megvastagodik. Mivel azonban ez a kóros helyen lévő nyálkahártya nem tud a szervezetből távozni, felszaporodik a zárt testüregekben, és a környező szöveteket ingerli. A szervezetben felgyülemlő endometriális szövet ciszták kialakulásához vezethet, amik a későbbiekben hegszövetet és összenövéseket eredményezhetnek, azaz a kismedencében található szervek falai összehegesedhetnek. Ez a folyamat fájdalmas, a tünetek erőssége különösen a menstruáció ideje alatt fokozódik, a hegek és összenövések pedig meddőséghez vezethetnek.
Az endometriózis kiváltó okai:
A kialakulásának oka egyelőre ismeretlen, de számos tényező kiválthatja a betegség aktiválódását:
- az immunrendszer nem megfelelő működése
- a szövetek nekik nem megfelelő helyen történő átalakulása (metaplasia)
- alacsony szintű gyulladások a szervezetben
- mozgásszegény életmód
- krónikus stressz
- helytelen és hektikus táplálkozási szokások
- alhasi trauma (extrém mozgás, baleset vagy műtét által kiváltott hasi stressz)
Az endometriózis tünetei:
- fájdalmas menstruáció (dysmenorrhoea): a kismedencei fájdalom a menstruáció előtt néhány nappal elkezdődhet és a menstruációt követően néhány napig fennállhat, alhasi fájdalmat, illetve hátfájdalmat előidézve.
- fájdalom más időpontokban: kialakulhat a kismedencei fájdalom az ovuláció során is. Egy éles mély fájdalomként jelentkezhet a kismedencében közösülés alatt, illetve székeléskor vagy vizeléskor.
- fokozott vérzés: előfordulhat, hogy időnként a menstruációs vérzés mennyisége fokozódik, illetve két menstruáció között is vérzés alakul ki.
- meddőség: vannak olyan esetek, amikor az endometriózist a meddőség hátterében álló okok keresésekor diagnosztizálják.
- további figyelmeztető jel lehet a szabálytalan menstruáció, görcsös fájdalom, fájdalmas szexuális együttlét, fájdalmas vizelés, fájdalmas székelés, fájdalmas bélmozgások, hasmenés vagy székrekedés, valamint a véres vizelet, véres széklet.

Petefészek ciszta:
A petefészekciszta az egyik leggyakoribb nőgyógyászati betegség, a nők legtöbbjénél kialakul legalább egyszer élete során egy-egy ciszta, de az is előfordulhat, hogy valakinél időről időre, a menstruációs ciklussal összefüggően jelennek meg a folyadékkal teli hólyagok, tömlők. A legtöbb esetben a petefészekciszta teljesen ártalmatlan és tüneteket sem okoz, de előfordulhat az is, hogy a ciszta (a mérete miatt) kellemetlenségekkel, fájdalommal jár együtt. Bár a ciszták a legtöbb esetben önmaguktól felszívódnak, elmúlnak, időnként műtétre is szükség lehet az eltávolításukhoz. A tüneteket azért is érdemes figyelni, mert ritkán ugyan, de a ciszták időnként (különösen az idősebb hölgyek esetében) rosszindulatúvá is válhatnak. A legjellemzőbb, leggyakoribb tünet az has alsó részén jelentkező görcsös fájdalom, mely akár a hát vagy a derék irányába is kisugározhat. A fájdalom intenzitása az enyhétől az igen erősig terjedhet, és általában a menstruációs ciklus közepén érezhető. Az erős, éles fájdalom a ciszta megrepedésére is utalhat (emellé általában más tünetek, például hányinger és hányás is társulhat).
Mióma:
A mióma többnyire a méh simaizomszövetén keletkező jóindulatú, kötőszövetből és izomból álló sejtburjánzás, ami rizsszem nagyságtól egészen dinnye méretig terjedhet. A kis méretű, panaszokat nem okozó mióma nem igényel kezelést. A jóindulatú tumor általában a 25-30. életév után alakul ki. Az 50 éves kor környékén bekövetkező menopauza után az ösztrogénszint csökkenésével a mióma összezsugorodhat, vagy el is tűnhet.
Kialakulásának kockázatát nagymértékben növeli a petefészek, a pajzsmirigy, vagy a hormontermelő mirigyek nem megfelelő működése. A termékeny nők közel egyötödénél fordul elő. Az ösztrogén-progeszteron arányának eltolódása (ösztrogén dominancia) is okozhat miómát. Stressz, örökletes hajlam, valamint a vitamin – és ásványhiány szintén hozzájárul kialakulásához.
Kialakulásának okai:
Kialakulásának kockázatát nagymértékben növeli a petefészek, a pajzsmirigy, vagy a hormontermelő mirigyek nem megfelelő működése. A termékeny nők közel egyötödénél fordul elő. Az ösztrogén-progeszteron arányának eltolódása (ösztrogén dominancia) is okozhat miómát. Stressz, örökletes hajlam, valamint a vitamin – és ásványhiány szintén hozzájárul kialakulásához.
Mióma tünetei:
- alhasi görcsök
- nyomás érzése a hasban
- kismedencei – és deréktáji fájdalmak
- rövidebb ciklusok, rendellenes vérzések
- haspuffadás
- székrekedés
- hányinger
- sűrű vizelési inger
- vetélés